Szerdán kontrollon voltunk az OITI -ben a shunttel. Legnagyobb meglepetésemre egy kedves ismerősömmel találkoztam a váróban. Az ő koraszülött kislánya és az én , akkor még súlyosan sérültnek jósolt kicsi babám együtt feküdtek a koraszülött intenzíven. Azóta nem találkoztunk, csak emaileztünk. Jó volt velük beszélgetni, és látni az ő kislányát, aki szintén a csoda kategóriába tartozik..:-)
A vizsgálaton Gy. doktornő mindent rendben talált, bár Ritus nem nagyon akarta engedni, hogy megvizsgálják.(ez így elég enyhe megfogalmazás. Mondhatnám úgy is, hogy kézzel lábbal és visítással tiltakozott ellene) Ahogy bementünk a rendelőbe, éktelenül elkezdett visítani. Alig tudta a doktornő megvizsgálni, úgy kapálódzott. Utána jött az ultrahang....Úgy dobálta a fejét, hogy az első adag ultrahangos zselé a doktornő ölébe és az ultrahangos készülékre landolt...
De szerencsére mindent rendben talált. Ő is azt mondta, hogy nem tudja semmivel magyarázni azt, hogy a Ritus ilyen jól van, csak a hittel...:-) Nem erre számított, mikor először látta a Ritát..:-)
"A hátsó scalaban változatlanul extrém tág liquerterek láthatók, az oldalkamrák közel normál tágasságúak."
Szóval a buksiban minden változatlan, ennek ellenére a fejlődése töretlen....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése