Csütörtökön 5 körülre értünk haza, miután a suliból hazafelé olyan dugót kaptunk (soha nem szoktunk) hogy lépésben haladtunk fél óráig. Sikerült a kórházból csak 3 után dobbantanunk ( egész addig egy fülész kontrollra vártunk, csak úgy engedtek haza), így rohanva értünk csak Grétiért a suliba, miután felvettem anyuéknál Benit, és Kingát (aki ugye szintén beteg lett) Hazaérve Ritus rögtön bekéredzkedett az ágyába. Péntek fél 12-ig aludt. Akkor felébredt, evett valamit, majd visszafektettem még 2 órára.
Délután már nem akart visszafeküdni, de nagyon nyűgös volt, köhögött. De szerencsére láza már nincs. Kicsit kimentünk a napsütésbe sétálni, hátha enyhül a köhögése. Szegénykém csak babakocsiba volt hajlandó kimozdulni. Este elég gázos volt, mert már nagyon vackul volt, kóválygott mint egy félholt, mindenben elesett, de lefeküdni nem akart. Éjszaka nagyon köhögött, egyszer felébredt, és kihányta azt a fél kiló slejmet, amit lenyelt, majd szerencsére viszonylag nyugodtan aludt tovább.
Hiába erőlködsz, úgy sem fogsz tudni lefektetni!!! :-)
Apa szívja királylány orrát.
Kedves Rita, Kedves Édesanya!
VálaszTörlésCsodálatos történet, csodálatos család. Köszönöm hogy erőt adtak. Olyan sok kétség és szomorú esettel a tarsolyunkban, szükség van arra hogy mi orvosok is megerősödjünk lelkileg, és ehhez mi más adhatna bátorítást, mint egy ilyen szép történet. Szívből gratulálok ahhoz a szeretethez, melynek ereje ezt lehetővé tette.
Köszönöm: Dr Dalloul Hicham II. Női Kl. PIC.
Mi sem gondoltuk volna, mikor 2 és fél évvel ezelőtt bent feküdtünk a PIC-en, hogy ilyen tökéletes lesz. A Jóisten hatalma határtalan! :-) Megmutatta ezen a kicsi lányon keresztül is!!!
Törlés