Már jó pár napja nem írtam, nem a lelkesedés csappant, hanem valahogy mindig idő hiányban szenvedünk. És egy kicsit el is voltam keseredve...Úgy érzem, Ritus most nem fejlődik úgy, ahogy kéne. A sokszor emlegetett..."majd nyílni fog az olló", és az egészséges babák elhúznak Ritus mellett, mint az olló két szára egyre jobban eltávolodik egymástól, ahogy nyitjuk szét. Egy kicsit most ezt érzem...Pedig Ritust nem kéne senkihez sem hasonlítani...Nem lehet mindig látványosan fejlődni...

Kicsit leeresztettem az elmúlt hónapokban. Nem tudom anno hogy tudtunk majdnem 3 órát foglalkozni Ritussal. Állandóan rohanunk, iskola, óvoda, házimunka, kert, különórák ...pikkpakk vége a napnak.

Szóval elhatároztam, hogy kő keményen megint foglalkozni fogok legalább napi 2-3x 15-20 percet. 

Tejszínhabban pancsikoltunk:

Eleinte csak finoman,:

Majd teljes beleéléssel:

 Kockáztunk:

Ügyesen kihalássza a magas falú edényből a kockát:

A legviccesebb volt, , amikor egy gyűrűt kellett lehúznia egy rúdról.Ezzel nagyon sokat elbíbelődött. Először egy nagyobb játékkal próbálkoztam, de az nem érdekelte. A gyűrű persze igen.. Kis szarka..Minden ami csillog:

Ezen a képen annyira Gréti:                                                    

Csak ne lenne olyan parányi!!

Ez  Gréti hasonló idős korában:

Végre megvan!!!!!!

 Majd madzagot húztunk:

Nagyon izgalmas volt ez a hetünk:

Szerdán Boldog Salkaházi Sára ünnepén voltunk, ahol tavaly a közbenjáró ima alatt kaptuk azt az üzenetet, ami a jobb felső sarokban olvasható:  "Nem azért kaptátok a szenvedést, hogy gyötörjelek titeket, hanem, hogy az Én Dicsőségemre váljon"

Meghívtak minket tanúságot tenni. Nagyon megható volt visszaemlékezni egy évvel ezelőtti eseményekre, egy évvel ezelötti lelki állapotunkra. Most ott tartottuk kezünkben ezt a kis csodát, aki nem igazán mise kompatibilis mostanság...élvezi a visszhangot, kurjongatt, és legszívesebben négykézláb szedegetné a porcicákat  a padok alatt.

Én még mindig nem tudok meghatódottság nélkül beszélni az elmúlt 1 és fél évről...   

Ma reggel a nővérem, és egyik barátnője, akik CSÉN (Családi életre nevelés) órákat tartanak, egy 5. osztályban a magzati életről tartottak „előadást”. Engem és Ritust meghívták, hogy az élet védelméről beszéljek egy kicsit. Bevittem Ritust, beszéltem egy kicsit az elmúlt egy évről... Mit mondtak, ...mi lett belőle...Nagyon tetszett mindenkinek a kicsi csoda baba...

Utána, ha már úgy is bent voltunk a belvárosban, bementünk a Klinikára, ahol született Ritus.

Megmutattuk a PIC-en és a szülész orvost is megkerestük. Mindenki oda volt érte..Sajnos csak a szülészorvossal csináltam róla fényképet..De az nagyon megható volt: