Ma egy kicsit elgondolkoztam. Valami buta anyagi dolgon nagyon felkaptam a vizet. Puffogtam sokáig, egészen addig, míg nem kaptam egy sms-t, hogy meghalt az a kisgyerek, akivel együtt voltunk májusban, és októberben is az idegsebészeti klinikán. Nagyon sokat szenvedhetett, 2 éves volt. Imádkozzunk a családjáért!!!
Minden kis apró-cseprő dolgon képesek vagyunk idegeskedni, mérgeskedni, pedig hát mennyire messze vannak ezek a dolgok a lényegtől. Van 3 egészséges gyermekem, és egy csodababám, akit igazán a tenyerén hordoz a Jóisten. Óriási csodákat visz végbe általa, rajta keresztül mutatja meg hihetetlen hatalmát.
Akkor most hol is van a lényeg???!!!! Csak hát néha nem látjuk a fától az erdőt!!!
Ritus éjszakánként nem nagyon akar aludni. Ma 1kor kaját kért, 2-4-ig viháncolt, kurjongatott a sötétben,(nem tudom mi lehetett olyan vicces, de tényleg 2 órán keresztül hancúrozott az ágyában) és fél6-ra újra megéhezett..És ezt már 3. éjszakája produkálja, csak mindig más felhozatalban, hogy ne unatkozzunk. Meg lehet tanulni alvás nélkül létezni?
Lehet hogy azért tűnnek akkora nagynak azok a fák, amik takarják az erdőt...:-)
Kingi szórakoztatja Ritust:
Ma pont ezek a gondolatok leptek el engem is miután kibőgtem magam mert elvesztek Áronkám 5 éves szülinapi képei....
VálaszTörlésAz előbb meg egy anyuka történetét olvastam aki velem egy időben szült, de egy ötéves gyereke van csak csak sok-sok vetélés két halott baba és egy súlyosan beteg kislány...
Nagyon elszégyeltem magam. És hálát adtam a jó Istennek, hogy van három gyönyörű okos gyerekünk.