Ma 1 éve,hogy elmentem arra a bizonyos 18.heti ultrahangra, és észrevették, hogy nincs minden rendben a kicsi lány buksijában. Érdekes így visszatekinteni erre az 1 évre. Mintha nem is velünk történt volna. Hihetetlen gyorsan eltelt ez az év, és legszebb álmunkban sem mertük volna remélni, hogy ilyen élethelyzetben leszünk egy év múlva. Hogy egy ilyen kis csodababa életének a részesei lehetünk.
Nem volt könnyű, sőt..., de nagyon sok kegyelmet kaptunk ez alatt az egy év alatt. Nagyon sok emberrel kerültünk kapcsolatba, akikkel talán e "nehézség" nélkül nem találkoztunk volna. Sok embertől kaptunk segítséget, együttérzés, vállveregetést, és nagyon sok embert "megimádkoztattunk"...:) Mi is nagyon sok mindent megtanultunk 1 év alatt. Ami a legfontosabb, hogy "elég a mának a maga baja, a holnapi nap majd gondoskodik magáról". Most örülünk ennek a kicsi napsugárnak, a mosolyának, a fejlődésének.
Hogy mi lesz Ritussal, meddig tudunk vele eljutni, milyen szintre tudjuk fejleszteni, meg fog-e tanulni egyáltalán járni, még nem tudjuk, mi csak BÍZUNK, BÍZUNK, és BÍZUNK!!!! (és dolgozunk az ügyön :) )
De már orvos száját is elhagyta az a kifejezés, hogy hihetetlen, amit Ritus művel!!!! Az egyik doktornéni, mikor kontrollra mentünk, így fogadta egy hónapja : na gyere te világ 8.csodája....:)
Akkor egy kicsit a máról...Apa ma dolgozott :( Mi meg elmentünk kicsit sétálni a kiserdőbe.
Fejlesztésből kicsit kevés jutott ma neki, de nagylabdáztunk, és forogtunk a hintában. Kicsit most bajban is vagyok, hogy mit csináljak vele. Decemberig teljes gőzzel csináltuk a Katona tornát ( 5x fél órát), de most azzal már leálltunk. Kicsit kimerültünk benne, és már passzív az a torna neki. A felüléseket és a lebegőülést megtartottuk. Emellett nagylabdával kezdtünk tornázni, kúszatjuk, ahogy a Nóra (Dévényes) tanította, hintáztatjuk, forgatjuk....
 |
| szereti a nagylabdát |
 |
| Vigyori!!! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése